Interjú Szabó Gáborral
Szabó Gábor
nagy reményekkel és célokkal áll a 2009. évi szezon előtt
Eredményei:
2005. óta versenyez
2005. Novice SKI ezüstérmes
2006. Országos Bajnokság Ski Stock 3. hely, Ski Superstock 5. hely
2007. Országos Bajnokság SKI Superstock kategória 5. hely
2008. Országos Bajnokság Formula 3. aranyérmes; Ski Superstock 5. hely
Hogyan kezdődött jet-skis pályafutásod?
A jet-skizést már 1994 óta űzöm hobbi szinten. Édesapám a vízi sportok és a nyár szerelmese. Szinte természetes, hogy engem is korán megfertőzött ez a „láz”. Akkoriban volt egy Sea Doo HX-ünk és egy Kawasaki SXI 750 és a nyári szünet kezdetétől a végéig megállás nélkül húztam a gázt. A versenyzés formájával 1996-ban találkoztam először amikor 2 győri srác indult a magyar bajnokságban és én is együtt edzettem velük már bójapályán. Nagyon tetszett, de akkor még nem gondoltam rá, hogy valaha én is versenyezhetek majd, hiszen szüleim ilyen téren nem támogattak. Részben mert féltettek, részben pedig azért mert ők maguk sohasem tudták volna elképzelni, hogy ilyesmin részt vegyenek. Én mindig arról álmodoztam, hogy egyszer odaállok a rajtvonalhoz… Igaz, hogy inkább autóversenyben gondolkodtam. Ez később reálisabbnak tűnt, hiszen nyitottunk egy teremgokartpályát, de egy darabig ez is csak hobbi szinten maradt.
Miként vált versenyző belőled?
A versenyzés kezdetét úgyszólván egy „szerencse a szerencsétlenségben” jelentette. Történt ugyanis, hogy kisöcsém, aki ma már szintén versenyző, akkoriban kezdett el jet-skizni. Főleg az akkor már öregecske állós SXi-t hajtotta. Egy alkalommal édesapám elfelejtett olajat önteni a motorba és a motor néhány méter után tönkrement. Ez épp a nyár derekán volt ami annyit jelentett, hogy mire a jet elkészült volna pont véget ér a szezon. Ekkor barátunk, Szakács Róbert hívta fel a figyelmünket az új Kawasaki SXR megjelenésére. Sok jót hallott róla, kiválóan irányítható, erős motorral… Mivel apának a kisfia boldogsága volt a legfontosabb és nekünk magunknak is megtetszett az ötlet, hisz mindig az állós jet volt a kedvencünk, azonnal felkutattuk az ország akkor egyetlen eladó SX-R-ét és néhány nap múlva vízre is raktuk. Bevallom őszintén azelőtt már kb. 3 éve nem álltam jeten, mert addigra meguntam, hogy csak úgy jetezünk, bohóckodunk a vak világba cél nélkül. Sokkal jobban érdekelt a például a vízisí. Így nagy izgalommal álltam rá az új szerzeményre, ami az első kanyar után szerelem lett. Gyorsan csináltam egy bójapályát és egy barátommal nekiálltunk versenyezni, akkor még csak időre. November közepéig rendszeresen lejártunk a vízre, ilyen hosszú „nyaram” még sohasem volt. Azt hiszem ebben az időben fogalmazódott meg bennem, hogy kipróbálnám magam egy igazi versenyen. Tavasszal aztán utána jártam hol, mikor vannak ilyen versenyek és elindultam.
Milyen emlékeid vannak benned erről a versenyről?
Nagyon hideg volt és rájöttem, hogy nem is tudok jetskizni. Az első verseny akkor Dunaharasztiban volt május elején. Felmentem az első edzésen a kb. 15 jet közé és örültem, hogy végigértem a pályán a nagy hullámok közt. Sajnos akkor az újoncok futamán csak 3-an vettünk részt. Valószínűleg a zord időjárás elriasztotta a kezdőket, kevesebb mint 10 fok volt. Nagyon elkeseredtem, hogy nem nyertem. A verseny keményebb volt mint gondoltam. Ellenfelem jet-skije jóval erősebb volt mint az enyém, így a kanyarokban kellett őt megelőznöm. Ez sikerült is, de a futam után szóltak, hogy rosszul kerültem a pályán az elválasztó bóját, így körhátrányba kerültem. A második futamot megnyertem így az utolsóra maradt a döntés, hogy ki nyeri a versenyt. Annyira szerettem volna a győzelmet, hogy igyekezetemben estem egy hatalmasat, míg ifjú ellenfelem nem hibázott és nyert. Borzasztóan elfáradtam, de ez adott motivációt arra, hogy ezt továbbcsináljam. Nagyon jól esett amikor néhány expert versenyző odajött a futam után gratulálni a teljesítményemhez.
A családban nem Te vagy az egyetlen jet-skis…
Igen, már kisöcsém is aktív versenyző, a mezőny legfiatalabbja. Nagyon tehetséges fiú és kötelességemnek érzem őt támogatni. Néhány év és csak a hátát láthatom a versenyeken…
Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
A legnagyobb kihívást számomra ma is a tökéletes felkészülés jelenti. Minden versenyen a legjobbat nyújtani, hogy a verseny után nyugodt lélekkel feküdjek le, igen ma megcsináltam azt, amire képes vagyok. Ilyen nagyon ritkán van. Egy ilyen verseny nagyon összetett, odafigyelni a technikára, megfelelően felkészülni, pihenni a futamok közt úgy mentálisan mint fizikailag. És ugyanezt az öcsémmel végigcsinálni. Egy versenynapom megterhelőbb, mint bármely munkanap.
Hogyan készülsz fel a versenyekre?
Rengeteget sportolok. Futás, kerékpár, úszás, kosárlabda és természetesen jetezem, ezek mind fejlesztik az állóképességem. Ezen kívül endurance gokartversenyeken indulunk Ausztriában, a világ legerősebb endurance kartos országában, egy saját csapattal, a Team Gokartmaniával ahol remek eredményeket érünk el. Jelenleg a 3. helyen állunk a téli teremgokart szériában, az Austrian Indoor Masters-en, 17 csapat közül abban a mezőnyben, ahol világbajnokokkal versenyzünk együtt. Ezek a versenyek 12-24 óra hosszúak, ahol 4-5 órákat kell vezetnem. A hosszú távú versenyzés nagyon sokat segít a szellemi felkészülésben, hihetetlen koncentrációt igényel. Azt hiszem a technika a leggyengébb pontom, hisz nem vagyok műszaki szakember és a sajnos versenyezni meg egy versenycsapatot fenntartani együtt nagyon sok pénz lenne. Így megpróbálok egy picit „szerényebb” technikával és több emberi teljesítménnyel eredményt elérni. A magyar mezőnyben van még néhány kiváló versenyző, akik hasonló cipőben járnak.
Melyik volt a legélvezetesebb versenyed?
Volt néhány olyan verseny, ahol éreztem, hogy maradéktalanul teljesítettem amit tudok, például tavaly Münchenben az Alpok Adria Kupasorozat egyik futamán egy rossz startot követően az 5. pozícióból küzdöttem fel magam a mezőny legvégéről, vagy a nagy csatáim sokszoros magyar bajnokokkal Dunaújvárosban 2006-ban, Gersekaráton 2007-ben. Ezekre nagyon büszke vagyok. Persze az első győzelem és a bajnoki cím megnyerése mindig emlékezetes marad, de az ember belül mindig tudja mikor nyújtott igazán nagyot és ez nem mindig a győzelem.
Milyen terveid vannak a jövőre vonatkozóan?
Szeretném a jetezést tovább folytatni, minél eredményesebben a magyar bajnokságban és az Alpok Adria Kupán egyaránt. Előbbre helyezem azonban az öcsém, Barnabás támogatását a sportban való továbbjutásra, akár a világbajnokságig. Ő egy igazi tehetség rengeteg lehetőséggel és minden esélye megvan arra, hogy a jövő nagy versenyzője lehessen és tovább öregbíthesse a magyarok hírnevét ebben a sportban!
